Színes tészta – trikolor

Megosztás

A nemzeti ünnepre való tekintettel ma színes tésztát készítettem. Az elképzelés az volt, hogy ne a hagyományos módon legyen színes a tészta, tehát külön piros, külön fehér, és külön zöld, hanem egy tésztán belül. Egy széles metélt, ami hosszában csíkos.

Előre kell bocsájtanom, hogy szerintem tésztát készíteni nagyon egyszerű dolog. Persze lehet bonyolítani, de nem érdemes, bár úgy tűnik, hogy most én is azt fogom csinálni. Az alap tésztához nem kell más, mint 10 dkg liszt, 1db tojás, és egy csipet só. Ez annyira kevés, hogy még egy felsorolást sem érdemes megkezdeni miatta. 🙂

A színezés egy más tészta, hogy stílusos legyek. Kompromisszumok nélkül nem fog menni. Jelen esetben piros, fehér és zöld tészta volt a tervek között. Ebből a fehér egyszerű, hiszen nem kell megfesteni a tésztát, tehát maradhat natúr. Itt jönne jól egyébként a gyári tojás, ami nem fogja besárgítani a tésztát.

Zöld tészta

Megint egy kis ugrás, és kezdjük a végével, tehát a zöld tésztával, mert ez egyszerűbb. A zöld színhez szerintem felesleges ételfestéket venni, mert erre a célra tökéletesen megfelel a spenót is. Sőt, ha van, aki nem szereti a környezetünkben, akkor ilyen formában könnyebben meg tudjuk vele etetni, hiszen nem kell tudnia, hogy a tésztában az van. Szóval az alap tésztával kezdjük, tehát 10 dkg liszt, 1 db tojás, és a só. Ehhez adunk 1-2 evőkanál spenót pürét. Amit fagyasztottan lehet kapni, tökéletesen megfelel erre a célra, és ha kevesebb munkát akarunk magunknak, akkor célszerű olyat venni, ami tényleg nagyon meg van pürésítve. Ha friss, spenótleveleink vannak, akkor magunknak kell megcsinálni a pürésítést.

Amire vigyázni kell, hogy ha hozzáadjuk a tésztához a spenótot, akkor nagy valószínűséggel kell még hozzáadni lisztet, mert a spenót nedvességét ellensúlyozni kell. Ez elmehet összességében akár 20 dkg-ig is, ami azt jelenti, hogy hirtelen kétszer akkora kupacunk lesz, mint  a fehér tésztából, tehát abból majd nagyobb adagot kell csinálni.

Piros tészta

Vagy inkább nevezzük narancsnak? Az első ötletem az volt, hogy az alap tésztához hozzáadok egy kis doboz sűrített paradicsomot. Ez az ötlet egészen addig volt jó, amíg össze nem gyúrtam a tésztát, mert bizony akkor kiderült, hogy maximum narancssárga lesz belőle. Sebaj, legalább tudom, hogyan lehet narancssárga tésztát készíteni, ha éppen arra lenne szükség.

A következő ötlet az ételfesték volt. Ez még mindig nem volt számomra elég természetes alapanyag, bár őszintén mondom, hogy semmi bajom a bíbortetűvel. 🙂 Szóval ekkor jött az ötlet, hogy a múltkori céklás brownie készítése során maradt még egy gumó cékla, és mivel akkor gyönyörűen befestett mindent, annak ellenére, hogy nem az volt a cél, így gondoltam, hogy a tésztát is megfogja.

A céklát apró darabokra vágtam, és annyi vízben, ami éppen ellepte, megfőztem egy nagyon kicsi edényben. Ha közben elfő a leve, akkor érdemes utánaönteni. Ha a cékla megpuhult, akkor egyrészt lesz egy kevés, de annál színesebb levünk, másrészt egy könnyen pürésíthető céklaállomány. Egy villával álljunk neki a pürésítésnek, ezért nem érdemes gépet elővenni, mert csak macerás lesz az eltakarítása. Ha a villával már az utolsó szuszt is kinyomtuk belőle, akkor szűrjük le egy kis szitával, és amennyire sikerül, passzírozzuk át a céklát. A szűrőt rögtön mossuk el, ne adjunk esélyt a céklalének az örök létre.

Ebből a cékla masszából sincs többre szükségünk, mint a spenótból, tehát 1-2 evőkanálra. Adjuk hozzá a lisztet, a tojást, és a sót, majd gyúrjuk tésztává az összetevőket. Ne feledjük, hogy a cékla miatt itt is kb. kétszer annyi lisztre lesz szükség, mint az alap tésztánál!

Formázás

A tésztákat tegyük frissen tartó fóliába, majd hagyjuk pihenni, kb. 1/2 – 1 órát. Akinek van tésztagépe, annak öröm lesz a nyújtás, de annak sem kell elkeserednie, akinek csak sodrófája van. Az eredeti elképzelés az volt, hogy hosszában csíkos tésztát csinálok, és bár esztétikai szempontból a kudarc borítékolható volt, nem mondtam le róla.

Szóval a metélt szélessége kb. 6 mm, ami azt jelenti, hogy egy szín 2 mm széles lesz benne. Ezért a tésztákat kinyújtottam 2 mm vastagságú lapokra. Ügyelni kell arra, hogy ha bár nem szabályos négyszögeket sikerül kinyújtani, közel azonos méretűek és formájúak legyenek, hogy egymásra pakolva szépen fedjék egymást. A lapokat a kívánt sorrendben egymásra tettem, de előtte még az érintkező felületeket bekentem vízzel, hogy kellően egymáshoz ragadjanak.

Összeillesztés után kb. 1/4 órát pihent a „tömb”, ezalatt a víz hatására a lapok teljesen összeragadtak. Ezután jön csak a neheze. A tömbből 1-2 mm széles csíkokat kell leszelni, hogy metélt formáról beszélhessünk. Első próbálkozás során egy fém vonalzót használtam, és amellett vágtam el késsel a tésztát. Hát ez így nem egy leányálom, így taktikát váltottam. Jól beliszteztem a tömb két oldalát, és egyszerűen összetekertem, mint a bejglit. Így már könnyebb volt vágni, viszont a hajtások mentén a rétegek eltérően nyúltak meg, ezért már nem is nagyon akartak kiegyenesedni. Az eredmény láttán az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert bár volt egy halom csíkos tésztám, tudva azt, hogy a főzés alkalmával meg fognak dagadni, és már most sem olyan vékonyak, mint kellene, kétségeim támadtak a fogyaszthatóságot illetően.

Főzés

A tésztákat a szokásos, enyhén sózott, lobogó forró vízbe dobjuk, és addig főzzük, amíg fel nem jönnek a víz felszínére. Ez különösen fontos, mert a forró víz hatására – ami lemossa a felületről a lisztet – egy kicsit élénkebb lesz a szín, de az a főzési idő növekedésére egyre jobban kifakul, de annyira, hogy akár teljesen ki is fehéredhet. Hiába, csak van hátránya a természetes színezéknek.

Összegzés

Ha élénkebb színeket akarunk, és nem elsődleges szempont a természetes alapanyag, akkor használjunk ételfestéket. Azok sokkal kevesebb mennyiséggel is képesek kiemelkedő színhatás elérésre, így könnyebben számolható a tészta mennyisége, mert nem kell utólag lisztet hozzáadni, hogy kompenzáljuk a színezéshez használt anyag nedvességtartalmát.

Aki kevésbé macerás módon akarja megoldani a három színű tésztát, az jobban jár, ha külön-külön készíti el a színes metélteket, a tányéron keveredés után az is kellemes látványt nyújt.

Az esztétikus hatás eléréséhez a csíkos tésztánál még vannak ötleteim, azokat a jövőben biztosan ki fogom próbálni, mert a célom az, hogy színes ÉS esztétikus tészta legyen.