Leírás
Sokszor azt gondoljuk, hogy az igazán magyaros étel az, amiben pirospaprika van, és jó zsíros szaftja. Nos az sem rossz, nem feltétlenül kell így lennie. Főleg, ha egy kicsit korábbra megyünk vissza az időben, mint a paprika elterjedése. Sokszor nem is gondolnánk, hogy az elnevezés mögött milyen tartalom rejlik. Ilyen a tokány is, ami leginkább a hús alakjára vonatkozik, persze azért a többi összetevő is jellemző.
Hozzávalók
- 50 dkg marhahús
- 1 fej vöröshagyma
- 2 ek olaj
- 1 tk liszt
- 1 dl tejföl
- só, bors
- pár csepp ecet
- 1 csipetnyi cukor
Elkészítés
A tokányhoz tehát a húst vágjuk vékony csíkokra. A hagymát kockázzuk fel, majd egy evés olajon dinszteljük meg. Dobjuk rá a húst, és egy picit nagyjuk, hogy kifakuljon a színe. Közben sózhatjuk, és borsozhatjuk ízlés szerint. Adjunk hozzá annyi vizet, hogy éppen ellepje, majd kb. egy óra alatt forraljuk el róla a vizet, vagyis zsírjára lesütjük.
A vékony, ujjnyi csíkokra vágott húsdarabok valószínűsíthetően a pusztákon vándorló magyarok ősi tartósító módszerének továbbélését jelzik, amikor a húst apró hosszúkás darabokra szeletelték és megszárították a napon, majd ételkészítésnél a húst, vízzel, különböző gabonalisztekkel és magokkal megfőzték. Magyarországon szárított húst kizárólag pásztorok készítettek és használtak. Borjú-, marha-, juhhúsból, olykor csikóból is készítették és az így tartósított húsból „pergeltet” főztek a saját levében, fedetlen bográcsban.
forrás: Wikipédia
Szórjuk meg liszttel a húst, majd egy kicsit hagyjuk, hogy megpiruljon. Ismét öntsünk hozzá egy kis vizet, de most csak annyit, hogy mártás sűrűségű szaftot kapjunk. Amikor már majdnem kész, adjuk hozzá a tejfölt is, majd jól keverjük el. Ha esetleg egy kicsit sűrű lenne, akkor egy kis víz hozzáadásával hígíthatunk rajta, persze csak módjával. Adjunk hozzá pár csepp ecetet, és a cukrot. Ettől egy kicsit pikánsabb lesz, de akár teljesen el is hagyható.
Tálaljuk nokedlivel, és ha van valami jó ki savanyúságunk, akkor azt is adjunk mellé!
