Leírás
Azt hiszem, ezt a köretet senkinek nem kell bemutatni. Legyen szó pörköltről, vagy egy jó kis tojásos nokedliről, nem csalódhatunk benne. Szerintem egy zseni volt, aki kitalálta! 🙂 Mert hiszen minek a kemény tésztát gyúrni, formázni, ha lágyan is bele lehet szaggatni a főzővízbe? Nem igaz?
Hozzávalók/Elkészítés
A mennyiség nem meglepő módon függ attól, hogy hány személyre készítjük, illetve attól, hogy ezek a személyek milyen étvággyal bírnak.
10-15 dkg lisztenként használjunk egy tojást. A tojásokat egy kicsit verjük fel villával, majd adjuk a liszthez. Sózzuk meg, majd egy kevés víz (ez ízlés dolga, de szerintem 10-15 dkg liszthez kb. 1 dl víz elég) segítségével jó alaposan keverjük el egy fakanállal csomómentesre. Az sem jó, ha nagyon sűrű, mert akkor nem tudjuk rendesen kiszaggatni, de az sem jó, ha nagyon híg. Egyszer talán meg kellene mérni a viszkozitását. 🙂
Bő, forró, sós vízbe szaggassuk bele nokedliszaggatóval, de lehetőleg ne egyszerre, hanem kisebb adagonként. Ez lehet akár az egy személynek szánt mennyiség is. Egy picit keverjük meg, hogy ne ragadjon le az aljára. Én sokáig nem jöttem rá, hogy miért nem tudok szép nagy nokedliket készíteni, mígnem egyszer raktam fedőt a fazékra. És láss csodát, végre normális méretűek lettek a kis galuskák. Tehát ha beleszaggattuk a vízbe, akkor tegyünk rá fedőt. Pár perc alatt készre fő, amikor a víz már emelgeti a fedőt, akkor biztosan jó. Egy szűrő segítségével szedjük ki, és öblítsük le a tésztát.
Nokedli szavunk (hasonlóan, mint a hokedli, ródli, blődli, rahedli, cvekedli, tarkedli, pukedli, vimedli, stampedli, hecsedli, partedli, puszedli, fándli, cirfandli, svindli szavunk), a bajor-osztrák eredetű Nockerl szóból jött létre és mintegy 110-120 éve az északnémet Nock (‘kavics, gömbölyded alakú szikla, sziklazátony’ jelentésű) szó nyomán (utalásul a forró vízből fel-felbukkanó tésztadarabkákra) keletkezett. [2]Szinonimája a galuska szavunk. [3] Tótfalusi István Magyar etimológiai nagyszótára szerint a galuska „apró darabokra szaggatott lágy főttészta”. A szó lengyel eredetű és a galuszki [4] szó kiejtés szerinti átvétele.
(Forrás: Wikipédia)
