Leírás
A paella valahogy olyan lehet a spanyoloknak, mint a lecsó a magyaroknak. Mindenkinek van saját receptje, amire esküszik, de az alapanyagok nagyrészt változatlanok, csak az arányokban tér el. És ugye a nagy titok, amiről az étel a nevét kapta, a hamisítatlan, kétfülű, paella serpenyő. Na meg persze esetleg a rizs.
Sokoldalúságát jelzi, hogy készülhet hallal, tengergyümölcseivel (mint ahogy az eredeti), de akár hússal, vagy gombával is. A végeredmény egy egyszerű, gyors egytálétel. Hagyományosan a serpenyőből eszik, tehát a mosogatást is meg lehet spórolni!
Hozzávalók
- 40 dkg sertéshús, vagy csirkehús
- 3-4 db paprika (zöld, sárga, piros vegyesen)
- 2 db paradicsom
- 1 fej vöröshagyma
- 4 közepes fej gomba
- 2 ek olívaolaj
- só, bors ízlés szerint
- 1 tk kurkuma (ez csak a színe miatt, eredetileg sáfránnyal színezték)
- 2 bögre rizs
Elkészítés
Azt gondolom, hogy ha már amúgy is a saját szánk íze szerint tesszük bele az alapanyagokat, akkor nem számít szentségtörésnek, hogy ha paella serpenyő helyett egy sima serpenyőt használunk. Amúgy is kompromisszumokat kell kötnünk, hiszen kevesen tudnak olyan egyenletes hőt biztosítani az elkészítéshez, ami mellett nem kell rázogatni a serpenyőt.
A hagymát vágjuk apró kockára, a húst pedig kedvünk szerint vagy apró kockákra, vagy csíkokra. Dinszteljük meg a hagymát, majd tegyük rá a húst, és pirítsuk meg egy kicsit. Már ha sikerül, és nem csak a levét engedi ki (ez sajnos eléggé húsfüggő).
A hagyomány szerint a Valencia melletti Abufera-tó nevű édesvízi lagúna környékén főzték először. Eredetileg angolnából, csigából és zöldbabból készítették. Egyes szakértők szerint a paella eredetileg sózott tőkehalből és rizsből álló böjtös étel volt. Ma a klasszikus paella valenciana alapját főleg a csirke- vagy nyúlhús adja. Ezt a szárazföld belsejében élő kertészek részesítették előnyben, míg a tenger gyümölcseivel dúsított változatát (paella marinera) érthető módon a halászközösségek.
(forrás: Wikipédia)
Amíg a hús pirulgat, addig vágjuk fel a paprikákat, ahogy éppen szimpatikus. A felaprított paprikákat adjuk a húshoz, majd sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Ettől majd enged egy kevés nedvességet, ami elég ahhoz, hogy a hús meg tudjon párolódni. Ha párolódás közben a víz elfogyna, akkor apránként öntsünk utána.
Amikor úgy érezzük, hogy a húsnak már nem kell sok, akkor hozzáadhatjuk a felvágott gombát. Ezt érdemes olyankor, amikor már majdnem elfőtte a levét a hús, és a zöldség, mert a gomba is fog némi nedvességet engedni. Szórjuk bele a rizst, és fokozatosan adjunk a rizs kétszeres mennyiségének megfelelő vizet hozzá. Mindig csak annyit, hogy éppen ellepje. Előfordulhat, hogy az eddig gyakorlattól eltérően több vizet fog felvenni, de ezen nem kell meglepődni, hiszen fedő nélkül főzve elég sok víz elpárolog. És azért bármennyire is tiltja az eredeti recept, a főzés egyik élvezetes pontja, amikor megkeverjük a készülő ételt. De azért csak óvatosan! 🙂
