A nagy kaszálás
Fogy a gaz! Van itt minden, mi szem szájnak és szerszámnak ingere. Egy allergiatúrát lehetne rendezni. Persze az én dzsungelemben a gaz a legnagyobb öröm. Azt simán viszi a kasza. De csak tárcsával! Azzal viszont a kisebb bozótok is írthatók. Egész jól megy vele a móka. Szinte már élvezem is, ahogy dől a méteres ismeretlen növény, mint aratáskor a kalász. És hogy ne legyen akkora az öröm, van egy kis üröm is, amit a kipusztult málna szolgáltat. A gondozás végeztével ugyanis nem állt le a növéssel az aljas kúszóbabmálna. Ez úgy nyilvánul meg, hogy a töveknél sugár irányban a földön 2-3 méteres, megfásult málnavesszők vannak. Városi gyerek lévén sokszor még a fű kaszálása is kihívást jelent, hát még az ilyen eltévedt botanikumok. Ilyenkor egy megoldás van. Megfelelő irányú csapás a baltával. Látványra nem rossz, de úgy érzem később még bajok lesznek a bent maradt gyökerekből.
És akkor térjünk rá a kevésbé élvezetes részre. Ez pedig öreg fák árnyékában megbúvó cserjék, bokrok és facsemeték. Csak azt nem tudom, hogy kerültek oda. Más szakszerű munkával vért izzadva nevelgeti a kis fákat, itt meg valaki eldob egy magot és rögtön dúsan termő fa nő ki belőle. Ha eldobnánk egy csikket, lehet, hogy dohány nőne. Nem mondom, némelyik elég pofásan néz ki, de marhára rossz helyen vannak. A fő gond, hogy nem tudok beállni az autóval a saját földemre. Akkor már inkább hulljon a bokor. Is 🙂
Csak azt mondja meg valaki, hogy miért a csipkebogyóból van a legtöbb. Gondolom azért, mert az szúr legjobban, és annak vannak a legnagyobb tüskéi. Na mindegy. Úgy látszik ebben a munkában ez az, ami a későbbi élvezeti értékét növeli. Erre vettem erővágót, vagy mi a neve. A levágott darabokat összehordom egy kupacba, had száradjon.
