Read more

" />
HomeBlog Tényleg jobb a hazai?

Tényleg jobb a hazai?

Posted in : Blog on by : kerzo

Naponta találkozunk azzal, hogy vásároljunk hazai termékeket, de igazából ezek mögött a felszólítások mögött  legtöbbször érzelmi töltet húzódik meg. Persze van ennek racionális magyarázata is! Hozzá kell tennem, hogy a legtöbb esetben a hazai termékekkel kapcsolatos ellenszenv kialakulásának oka a bizalom hiánya. A szóbeszédek és a saját tapasztalatok is azt az érzetet keltik, hogy a magyar vállalkozók mindig át akarnak verni. Persze nem mondom azt, hogy nincs alapja az előítéletnek, de nem mindenki ilyen.

Miért jó az nekünk,  ha hazai termékeket veszünk? Hiszen az a kis pénz, amit mi elköltünk, az nem sokat jelent – mondhatnánk. Sok kicsi sokra megy, szól a mondás, és ez ebben az esetben fokozottan igaz. Illetve van itt még egy dolog, amiről szólni kell. Az szinte tényként kezelhető, hogy a kisvállalkozások körében magasabb az adóelkerülési hajlandóság, mint mondjuk egy multi esetében, hiszen a nagyokat árgus szemekkel figyelik, nem csak az adóellenőrök, hanem a társadalom is, és a méreteikből adódóan a veszteség is nagyobb lehet egy lebukás esetén. Tehát ha az adózás szemüvegén nézzük a dolgokat, akkor látszólag a multik, és vele együtt a külföldi termékek fogyasztása sokszor hasznosabb társadalmilag, mint a hazai termékek fogyasztása a sarki fűszeresnél megvásárolva.

Ha csak a felszínt simogatjuk, akkor itt le is zárhatnánk a vitát, nyertek a multik, az utolsó kapcsolja le a villanyt. De ettől sokkal többről van szó! Kezdjük a legjobb verzióval, ami egy kicsit utópisztikusnak tűnhet. Mindenki csak olyan terméket vásárol, amelyet a lakóhelye közelében termeltek meg, és a helyi üzletekből lehet beszerezni. Ebben az esetben a helyi vállalkozó megkeresett pénzt helyben fogja elkölteni, amivel szintén más helyi vállalkozások fognak fejlődni, tehát a helyi fogyasztás serkenti az adott régió gazdaságát. Ez jó az egyénnek is, mert van munkája, és a jövedelme után fizetett adóból a közösség is szépen tud gyarapodni.

Akkor most nézzük meg a legrosszabb verziót, amelytől annyira már nem is állunk messze, a jelei már láthatóak. Hanyagoljuk a magyar termékeket és szolgáltatásokat, és továbbra is külföldről származó termékeket vásárolunk. Ha a termék árát nem a helyi vállalkozónak adjuk, hanem a külföldi termelőknek, akkor ez magával hozza azt is, hogy a magyar vállalkozók, és vele együtt magyar munkavállalók fognak munka nélkül, és ezzel együtt pénz nélkül maradni. Ha nincs pénz, akkor fogyasztani sem tudnak, tehát ritkábban fog fodrászhoz menni és egyéb szolgáltatásokat igénybe venni, keresni fogja az olcsó külföldi termékeket a boltban, mert csak azt tudja majd megfizetni, aminek következménye, hogy más vállalkozók is munka nélkül maradnak. Ez rossz az egyénnek, mert nem lesz pénze, de ugyanolyan rossz társadalmilag, mert kevesebb adóbevétel folyik be a közösbe. Arról már nem is beszélve, hogy a növekedő munkanélküliség miatt megnő az állam kiadása is, mert több segélyt kell osztani. Ha már az állam nem tudja a bevételeiből a kiadásait fedezni, akkor kénytelen lesz külső hiteleket felvenni. Ennek a vége az is lehet, hogy az ország tele lesz munkanélkülivel, akik külföldi termékeket fogyasztanak, külföldi pénzből. De a hiteleket egyszer vissza kell fizetni …

Pedig valljuk be elméletben nem is esne nehezünkre helyi termékeket vásárolni. Persze a gyakorlatban már sokkal nehezebb. Egyszerűen a lehetetlen kategóriába esik, ha az ember 18-19 óra körül ér haza hétköznap a munkából, de a helyi kereskedők már 17 óra körül bezártak. Ilyenkor nem marad más, mint a multi, aki 20-21 óráig nyitva van, vagy a TESCO, ami éjjel-nappal elérhető sok helyen. Hiába tehát a szándék a vásárlói oldalon, ha a kiszolgáló oldal nem igazodik a vásárlói szokásokhoz.

Véleményem szerint törvényekkel sem lehet szabályozni azt, hogy mit és hogyan vásároljanak az emberek. Ezt fejben kell eldönteni. Jó példával persze lehet ösztönözni. Ha látjuk azt, hogy milyen következménye lehet a döntéseinknek, akkor sokan jó döntéseket fognak hozni. A tudatossághoz persze többre van szükség. Esetenként életmód váltásra is! Ha november közepén friss paradicsomot, vagy márciusban epret szeretnénk enni, akkor hiába is keresünk hazait, mert esélytelen.  Az ideális persze az lenne, ha élelmiszerből mindig az adott évszaknak megfelelőeket vásárolnánk, és a feldolgozott termékek esetén pedig törekednénk arra, hogy azok magyar alapanyagból, magyar munkaerő felhasználásával készüljenek. Munkahelyet teremteni nem csak a kormányok tudnak (bár sokszor felmerül, hogy valóban tudnak-e), hanem az emberek is akkor, amikor döntéseket hoznak arról, hogy mire költik a pénzüket.

Gondoljuk végig, hogy ha nekünk nincs bizalmunk a szomszéd, vagy a többi magyar által előállított termék iránt, akkor miért gondoljuk, hogy majd a mi munkánk gyümölcse iránt bárkinek is lesz? Ez érdekes, mert például a közösségi média pont a bizalomra épül. Ha az ismerőseink ajánlanak valamit, az iránt nekünk is nagyobb lesz a bizalmunk. Ezt kellene átültetni a mindennapokba. Ha valamit vásárolunk, akkor legyen nagyobb bizalmunk egy olyan termék iránt, ami pár kilométeren belül termett, vagy állítottak elő, mint egy olyan iránt, amit olyan emberek készítettek, akik nem is beszélik a nyelvünket. Ha magyar terméket vásárolunk, akkor azt tegyük azért, mert úgy érezzük, hogy az a helyes döntés, és ne azért, mert a politikusok azt mondják.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük